ISMERŐSÖK
Pont arra mentem, amerről te jöttél.
A szemed mosolygott, megöleltél, köszöntél.
- Hogy vagy, kérdezted, de rég nem láttalak!
- Hát már úgy negyven?
- Úristen sóhajtottál, majd meg sem ismertelek! Hogy van a családod? Vannak már unokák?
Kettő?! Fantasztikus! De örülök! Nekem még nincs, de mondtam a lányomnak, már jó
lenne, a gyerek az egy kincs!
Az órádra néztél.
- Jaj, ne haragudj! Muszáj sietnem!
Ha a busz nem ér oda, a vonatot lekésem!
Még egyszer átöleltél és már rohantál.
Én meg most töprenghetek, hogy vajon ki voltál?
