LÖVÉSZÁRKOK
Csukott szemmel-homlokomat a földhöz szorítva-fekszemDe velem van az arcod és velem van a szemedHallom a hangod is,amely elnyomja az ágyúdörgéseket.Nem tudom,mit mondhatnék még el neked?Sírok.Felírnám még valahová-egy üres falra-,hogy nagyon-nagyonhiányzol,hihetettlenül…