HTML

LaLitera Nagy Lajos írásai

Az írásaim, azaz inkább leírásaim, teljesen egyszerű hétköznapi gondolatok. Nincs bennük mit elemezni, egy mondanivaló, ahogy én látom, gondolom, érzem. Egy pillanatfelvétel az életünkből, szinek nélkül, feketén fehéren. Szivesen tartanék eléd tükröt és megkérdezném, ismered e, akit benne látsz. Biztos vagy benne? Az írásaim által barátsággal feléd nyújtom kezem, kérlek fogadd el!

Friss topikok

  • Tóth Ágnes Erzsébet: Bevallom, ez az első amit olvastam. Nagyon tetszik. Ági (2013.10.11. 17:00) IMA

MÁSSÁG

2014.07.27. 12:08 LaLitera

MÁSSÁG

 

A napsugár szikrázó parázsként hullott le a kiszáradt földre. A levegő hőséget okádva reszketett, forgószelek jártak őrűlt táncot.

Egy pár hiéna ácsorgott, észre sem vették, hogy az agyuk elpárolgott. Egy egyháznak is mondható népes falka tagjai voltak, hasuk tele, így nem volt miért szomorkodniuk.

Két sakál közeledett nem sejtve, hogy pár perc múlva, majd eltünnek a végtelenben. Mit keres ez a két nyomorúlt protestáns a mi körzetünkben, tünődött a másik banda, éles fogaikat csattogtatva ? A két sakálnak egy imára sem maradt ideje, mert a hiénák darabokra tépték őket sebtiben. Pofájukról véres hab csorgott, a sátán egy fa alatt hűsölt és kezeit dörzsölte.

Nem messze tőlük oroszlánok pihegtek hanyatt fekve, lábaikat az égnek emelve. Magányos vándor közelített, társakra vágyott, egy jó szóra, családra, egy meleg otthonra. Hát melegből nem volt hiány, sokkal több, mint befogadó akaratból...az idegennek ez lett a veszte...a falka széttépte őt keresztbe.

Mit akart ez a köcsög?..kérdezte a pasa unottan..nem tudjuk, de olyan más szaga volt...felelték harciasan. Meg lehetett volna kérdezni..jegyezte meg óvatosan egy jobb lelkű pacifista..te jobban jársz, ha a pofád befogod... mordúltak rá a többiek...!

Mint, ha mi sem történt volna, tovább tartott a szieszta . ,A  felkelő napsugár, szemét a dús, zöld füvön alvó harmat- cseppekre vetette - ébresztő,mondta - s a víz a napfényt, mint millió briliáns az égre tükrözte.

Nagy zajjal, vidáman egy csapat dolmányos varjú zuhant le az égből. Egy páva figyelte őket gyanakodva, remélem hamar elmennek a fészkes francba! Kik vagytok?..elég cigányosan néztek ki, már elnézést a hasonlatért, de jobbat nem tudok, jobb lesz ha takarodtok, mielőtt rendőrt hívok. A feketéknek volt bajuk éppen elég - nem akartak még többet - nagy zajjal felszálltak és arrább repültek.

Borús volt az ég, de még nem esett, a pesti állatkertben lassan esteledett.

Nagy, fehér komondor - a szomszédos házakból szökött - az orrát a rácshoz nyomta, az ételt szagolta. Elnézést, ha meg nem sértem - a gyomrom korog - és úgy látom, hogy a kaja vagy nem jó, vagy ön nem éhes?

Nesze itt van te sóher..de figyelmeztetlek: a kaja kóser !

Hű a rohadt kurva életbe!..mit képzelsz rólam copfoskám?.. nyüszített magából egészen kikelve...majd elügetett a farkát behúzva, tovább szitkozódva.

Rendben van minden nálatok? Nem vagyunk mi EMBEREK, néha egy kicsit olyanok,mint az állatok?

Szólj hozzá!

Címkék: társadalom életérzés

A bejegyzés trackback címe:

https://lalitera.blog.hu/api/trackback/id/tr216548307

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása