A csend hangja
Elpihent a világ, a fákon nem rezdűl levél.
Szirmait becsukva alszik a virág, csak az idő zenél.
Némán ragyognak a csillagok, elhalkultak a panaszok.
Csend van.
Álmában halkan szuszog a kisgyerek, anyukája félálomban
hallgatja: édes,altató zene a számára.
Messziről harangszó hallatszik-a csendet nem zavarja-,
a templom óráján az idő az éjfélt mutatja.
A csendben álmokat sző a képzelet, a csendben kisebb
lesz az örökös félelem.
Nyitott szemmel, ébren imádkozik egy beteg, lelkében
megűl a remény: megölelhetem-e még szeretteimet suttogja
lecsorgó könnye, a párnát áztatja.
A csendet tudni kell meghallani!
A csendet,-mint egy szép zenét-tudni kell megszeretni!
A csend a béke hangja!
A csend és a szeretet Isten ajándéka!
