Mitől félsz,hogy sötét lesz?
Ne félj,nincsen semmi baj,csak a nap aludni ment.
Csukd be a szemed,ne gondolj semmire,hagyd,hogy
álmodozzon a lelked!
A sötétben hallgat az élet-a csend zenél-az ég a földre
fekve átöleli szerelme forrón égő,nagy szívét.
Régen én is égtem,a meleg föld még az otthonom,
fenn az égen a halottak lelke úgy ragyog,
mint hidegfényü csillagok.
Még itt járok köztetek,érzem,hogy az élet új reményeket
szövöget,ezt elfujja az idő,mint a szél a következő felleget.
A sötétben valaki azt súgja nekem:
ne félj te majd az Isten szolgálója leszel!
A Kárpátok koszorúja között ezeréve él egy büszke nép,a magyar.
Itt a hegedű húrja jajgat,itt a jó is átkozott,
itt mindig figyelni kell,mert támadják farkasok,
még nem laktak jól,hiába volt Trianon.
Európa dacos kuruca,hallgass szívedre,s legyél kemény!
Ne higgyél a mézes-mázos szavaknak,
ne higgyél a cukrot kínáló kezeknek,mert csak kizsákmányolnak!
Rákoczi,Hunyadi és a többiek réges-régen a temetőkben
fekszenek,a sírokon kereszt,a boldogasszony népe ez.
Mint védőbástyák a viharban,oly dacosan állnak a templomok,
rajtuk kereszt,a harangszót messzire viszi a szél,
a temetőkben hozzátartozóink alszanak,
Halottaink, akik nekünk soha nem hazudnak.
A túlvilágon érted,értünk magyarokért imádkoznak.
Halottak napja jön,őseidre emlékezz és legyél büszke rájuk.
A temetőkben-a kereszt alatt-milliók nyugosznak,
Vigyázz rájuk,ne hagyd,hogy a halottaink sírjanak!
Az ország keresztény magyarok ezeréves hazája.
Az ország keresztény magyarok otthona ezer éve.
A magyar,Boldogasszony dacos,büszke népe.
