AZ ÚT VÉGÉN
Fogd majd a kezem,úgy könnyebb talán az elmúlás.Ott lehetsz valahol,mert onnan integet az édesanyám.Sokszor felnézek hozzád is,s látom a csillagokatTudod szeretem a : tavaszt,a madarakat és a virágokatNe szórd rám az időt, hagyd,hogy maradhassak még kicsit!a híveidet,de vannak ott már elegen hát pont én hiányzok?rólad,s tudják mennyire szereted magad köré gyüjteniMegnyugodnának,hogy jó helyen vagyok,hallottak márÜzennék a családnak-ne sírjanak-csak hozzád mentem.Találkozhatnánk egyszer,hátha összebarátkoznánkMegnézném hol is laksz,mert bizonytalan vagyok.Ha üt majd az órám,meglásd nem fogok elkésni,deBár nehéz az élet-megszoktam-nem vágyom másra.Csak egyet lépek feléd és kettőt inkább hátra,Tekints le rám Istenem,értsd meg az akaratomLassan hozzád készülök,de nem sürgős a dolgom.
