HTML

LaLitera Nagy Lajos írásai

Az írásaim, azaz inkább leírásaim, teljesen egyszerű hétköznapi gondolatok. Nincs bennük mit elemezni, egy mondanivaló, ahogy én látom, gondolom, érzem. Egy pillanatfelvétel az életünkből, szinek nélkül, feketén fehéren. Szivesen tartanék eléd tükröt és megkérdezném, ismered e, akit benne látsz. Biztos vagy benne? Az írásaim által barátsággal feléd nyújtom kezem, kérlek fogadd el!

Friss topikok

  • Tóth Ágnes Erzsébet: Bevallom, ez az első amit olvastam. Nagyon tetszik. Ági (2013.10.11. 17:00) IMA

Levél egy újszülöttnek I.

2013.08.22. 11:48 LaLitera

Levél egy újszülötthöz

 

 

Látom te most jössz! Sírsz? Ez fontos! Már te is tudsz valamit.

Én lassan megyek. Még nem sírok, csak úgy érzem, hogy kéne. Egyre többször, egyre jobban! Úgy érzem kár értem! Vagy nem?

Meg kéne kérdezni, de kitől? A feleségem azt mondaná, na „hál” Istennek már megint mész meghalni! Nem is tudom, lóg a levegőben valahogy. Más lenne a dolog, ha az ember tudna valamit, de így olyan bizonytalan! Ha belegondolok, lehet ennél rosszabb?

 

Sok mindent mesélhetnék neked, mert te még nem tudsz semmit! Ha jól belegondolok, én sem!

 

Nem lehet! Tizenkét évig jártam iskolába. Mit tanultam? Tényleg mit? Tanultam egyáltalán? Valamit kellett! Hát nem létezik, hogy tizenkét év!

Vagy? Olyan szép volt a ballagás! Öt év múlva az első találkozó. Hogy is hívják? Pedig tudtam! A nyelvemen van! Négy évig egy szót sem beszéltem vele, most mit mondjak neki? Na majd a tízévesen!

 

Még jó, hogy a kétismeretlenes egyenlet megoldását nem tanultam meg! Egész életemben nem kérdezte senki! Azt sem, hogy ki verte meg Nagy Sándort. Tényleg ki verte meg? Most már mindegy. Ha a másvilágon érdeklődnek, majd azt mondom én voltam.

 

Te ugyanazon az úton fogsz végig menni, amin én, gondolom. Na várjunk! Van rossz út is! Az nem a jó út, azért hívják rossz útnak, de sokkal több a pénz. Nagyon vigyázz, mert a pénz nem boldogít! Ezt azok állítják, akiknek sok van. Ha kipróbálhatná legalább egyszer az ember!

 

Amig van lehetőséged, játsszál! Szeresd és öleld meg pajtásaidat! Később elmúlik ez is ,mint a karácsony.

Aztán jön az iskola. Az egy igazán jó dolog! Kár, hogy…kár, na! A történelem például. Harminc év múlva kiderül, hogy nem úgy volt! Ja és az egész nem fontos! Kádár például…Hogy ki volt?

Magyarország… Hol van Magyarország? Hát Európában… Hol van Európa? Úristen, hát ezt sem tudják! Ilyen fontos…! Fontos? Kinek? Nekem már nem! Neked? Oké neked még nem!

 

Ne is próbálj menekülni, a rendszer majd bedarál. Később el kell döntened, hiszel-e vagy nem. Nem kötelező! Ha, úgy döntesz, hogy nem, ne hangoztasd! Vannak, akik ezért képesek lennének megölni. Meggyónnák!!! Nem egy nagy ügy.

Tanuld majd meg, csak azok az emberek tűrik jól egymást, akik ugyanazt a követ fújják .

Te úgy érzed más vagy, titkold el! Ne akarj hős lenni! A hősökből lesznek az áldozatok!

 

Vigyázz, mert a nap nem csak melegít, meg is tud égetni!

Mérnök szeretnél lenni? Az igen! Azért becsüld meg a péket, a hentest, a kazánfűtőt, a taxist stb! Csak együtt lehet a napi kihívásoknak eleget tenni. Együtt vagytok az emberiség.

Az emberiség majd hová megy? Veled együtt!  Azt nem tudja senki! De! Az Isten, mondanák sokan, de sajnos ő az egyik legjobb titoktartó. Neki könyöröghetsz!

 

Hallgatni arany! Ez egy közhely, de igaz! Van igazság? Van!

A te igazad másokat nem nagyon érdekel. Nekik is megvan a sajátjuk és ragaszkodnak hozzá. Igen! Nagyon! Mindig!

 

Ne gondold, hogy téged mindenki szeret!  Nem mindenki. Senki? De, de! Egy páran talán! Vagy csak úgy csinálnak? Nem lehet tudni! Ez egy nagyon nehéz kérdés! Ez is!

Ha egy temetésen meg tudod különböztetni az igazi könnyeket, az örömkönnyektől, akkor majd erre is rájössz! Van amikor szeretnek és van amikor nem! Ismered? „Szeretlek is meg nem is”…

 

Sírva jövünk a világra és sírva hagyjuk itt. Tulajdonképpen a mi kis világunkat siratjuk. Mi lesz velünk, nélkülünk? Fene tudja! Egy biztos, hihetetlenül gyorsan szalad el az idő, észre sem vesszük. Ezt sem!

 

Tényleg? Már 14 éves lettél? Az igen! Hogy is hívjál a nagyapádat? Nem tudod? Hogy lehet az?

Igen-igen tudom, mindig csak azt hallottad, hogy a Nagyiék! Ezt azért kéne tudni!

Mi is az anyukád lánykori neve? Hogy hívták az ő nagyszüleit? Ezt sem tudod?

Hát et érdekes! Érdekes! Nem!!!

Szinte semmit ne tudunk egymásról!

- Persze, hogy ismerem a Jóskát, harminc éve dolgozunk egymás mellett.

- Hol lakik? Vannak gyerekei?

- Azt nem tudom.

- Hát mit tud?

- Van egy zöld Skodája. Harminc év eredménye! Az is csak azért, mert a Skoda is harminc éves!

 

Kérdezd, hogy szép-e az élet? Igen! Néha! Ezen a héten nem, de talán a jövő héten! Egyszer csak szép lesz. A boldogság olyan, mint a levegő, megfogni nem tudod, de érzed, ha hiányzik.

Mikor és hol leszel majd boldog?

Ahol én is, a mennyországban! Hogy ahhoz hinni kéne? Majd fogsz! Én már tudom!

Később majd te is! Majd meglátod! Más választás nincs!

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: iskola szeretet kapcsolatok

A bejegyzés trackback címe:

https://lalitera.blog.hu/api/trackback/id/tr205470870

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása