A PARADICSOMMADÁR ÉNEKE
Társadalmi szatíra
Az ünnepségre meghívott vendégek lassan szálldosni kezdtek. A páva jött meg elsőként, de elszámította a leszálló pályát és a paradicsommadár helyett egy szép kis szőke mellé ereszkedett. Kicsit elpirult, s rögtön felállt a szép nagy farka, ám ez őt igazán nem zavarta. Így lépkedett az ünnepelthez.
- Csókollak aranyom, de jól áll neked ez a ruha! Úgy nézel ki, hogy az csoda! Úristen, vajon mennyi lehetett – sóhajtotta?
- Köszönöm drágám! Te tudod hol vettem! Neked elárulom, egy egész vagyont fizettem érte!
A paradicsommadár kicsit illegett-billegett, ettől a sok briliáns úgy szikrázott, mint egy rövidzárlat, még majd hogy nem sistergett.
Megjött az ünnepelt kedvenc ékszerésze a szarka, ajándékát kivette, méretes farkát kihívóan billegette.
- Puszillak édesem! A ruha egy költemény, milyen jól fog menni hozzá ez a rubin – akkora, mint egy lepény.
- Jaj, hát nem kellett volna! Bár rubinból soha nincs elég! Nem is tudom, hogy köszönjem?
Megadhatnád a pénzemet, amivel évek óta lógsz – te hülye tyúk – gondolta, ám helyette inkább legszebb mosolyát csillogtatta.
A biztonságra és rendre felügyelő – Viktória Security Service szolgálatában álló - szurikáták feje járt jobbra-balra, ám nyakuk jól meg volt olajozva. A pincér pingvinek is sürögtek forogtak, mindenkit körbe kínálgattak. Volt minden, mi szem-szájnak ingere: tyúkhúr, friss kutyatej, lóherepörkölt, madártej, madártojás rabló módon stb…
Az ügyes és ravasz vállalkozó – a róka – lépett elő. Szokásához híven bundában volt, epekedve mosolygott, a száját nyaldosta.
- Egyem a zúzádat, de jól nézel ki! Ennivaló vagy! Alig tudom magam türtőztetni! Az ajándékod még nem hoztam. Vettem neked egy gyönyörű fehér bundát, de sajnos még a jegesmedve viseli. Kifizettem és amikor a medve aludt már fölpróbáltam, a tükör előtt nézegettem.
- Micsoda egy mocsok – súgta az ünnepelt a pávának – azt sem tudja, mennyi a pénze és egy használt bundát adna emlékbe.
A vendégsereg már táncolt, a tücskök és a békák jól húzták, a sok madár repdesett a boldogságtól.
A gyöngytyúk érkezett, a fejét fogta és alig hallhatóan suttogta:
- Óh, drága barátnőm! Nem fogod elhinni, de alig tudtam felkelni! Olyan fejfájást kaptam, hogy az eszem majd elhagytam! Ajándékot így nem volt időm venni, ezért azt gondoltam, hagyom magam az urammal kicsit megtépkedni. Ezt a szép gyöngynyakláncot szívesen adom és fogadd őszinte jókívánságom!
- Ó drága virágszálam, nem kellett volna! Már az, hogy eljöttél azt bizonyítja, szeretsz engem!
Még, hogy az esze elhagyta! Sosem volt neki! Nem kellett volna egész nap inni! Most már nincs mit tenni, hülye beképzelt tyúk volt mindig. Nem értem ezt a dögkeselyűt sem, hogy tudta ezt a libát elvenni?
Te felfuvalkodott vén kurva, még mosolyognod sem szabad, hisz a pofádon a sok varrat elpattanhat – gondolta a gyöngytyúk és csábos mosolyt erőltetett magára.
- Arany, drága csillagom – mondta az ünnepelt a pávának – kicsit lemegyek a tömegbe vegyülök, nem tudom ki jön még? Nem ácsorgok itt tovább!
- Persze! Menj csak tündérem, én majd itt ügyelek és minden további ajándékot átveszek!
Minden évben ugyanaz - sóhajtott a páva - és a mosoly majdnem ráfagyott arcára. Az ünnepelt ugyanis eközben a pódiumhoz érve, kitépte a műsorvezető papagáj kezéből a mikrofont, majd éktelen hangon rikácsolni kezdett. „Szép az élet és a szerelem” azt énekelte.
A vendégek ijedten szétszaladtak és a bokrok közé bújtak.
Micsoda egy bohóc, úgy megöregedett, hogy elhagyta az esze, melle sosem volt és jaj az a nyeszlett segge – nyögte a páva - és közben rálépett saját farkára.
Az éneklés abba maradt, a közönség lelkesen tapsolt és az ünnepelthez szaladt. Vissza- vissza kiabálta valaki, de sikerült pofán vágni és a földre teperni.
- Drágám! Ez volt életem legjobb bulija! Már most töröm a fejem, hogy jövőre hol lesz a buli megtartva?
