SÓHAJ A SZÉLBEN
Sokan vannak, sokan: magyarok, ingadozók, tudatlanok.
Debrecennél véget ér a hazájuk, tovább nem ér el gondolatuk.
Menj tovább Várad, Temesvár felé, ne zavarjon a felirat;
Oradea, Timisoara – otthon vagy! Ez Erdély, magyarok ezeréves hazája.
Halld meg a hangom, halld meg sóhajom!
Erdély apám szülőhelye, Erdély nagy és dédszüleim nyugvóhelye,
Erdély rokonaim lakóhelye, Erdély bennem él.
A Szováta felől fújó szél emlékeket sodor felém.
Segíts nekem! Legyél velem! Legyél mellettem!
Erdélyt akarom, Erdélyt nem adom, elfeledni nem tudom!
Ha magyar vagy, ne felejtsd el soha a halottakat!
Ha magyar vagy, ne húzd föl közönyösen a válladat!
Ha magyar vagy, ne söpörd félre az emlékeket!
Ha magyar vagy, nem lehet, hogy Erdély hiánya ne fájjon neked!
Ha magyar vagy, tudnod kell, Erdély nem emlék, Erdély hús-vér valóság.
Erdély én vagyok, te meg ők! Erdély Magyarország!
Ne hagyd, hogy sírjak, ne hagyd, hogy egyedül legyek!
Mond, hogy kellek neked, testvérek vagyunk, egy apától származunk.
Szűz Máriához imádkozunk; fogd a kezem, öleld át lelkemet,
Ne hagyd, hogy késő legyen, ápold a bimbókat, hogy belőle virágok nyíljanak!
Akármerre mehetsz, a szíved nem megy veled; ott van a hazád,
Ahol a szüleid sírjánál meghajtod fejed, elmorzsolsz egy könnycseppet,
Elsuttogsz egy imát, itt van eltemetve az édesanyád.
Akik nem tudják, merre van Erdély és nem értik, miért fontos,
Azokkal nem lehet semmit tenni, csak hagyni mindent elfeledni.
Ha a sírokat már nincs, aki ápolja, hogy ki nyugszik a kereszt alatt,
Nincs, aki megmondja – akkor győzött az idő – nem érdekel
Már senkit, hogy Zetelakánál folyik a Küküllő.
Ha magyar vagy, ne felejtsd el soha a halottakat!
Ha magyar vagy, ne húzd föl közönyösen a válladat!
Ha magyar vagy, ne söpörd félre az emlékeket!
Ha magyar vagy, nem lehet, hogy Erdély hiánya ne fájjon neked!
Ha magyar vagy, tudnod kell, Erdély nem emlék, Erdély hús-vér valóság!
Erdély én vagyok, te meg ők, Erdély Magyarország!
Trianonban nem békére; bűnre szövetkeztek.
Magyarország romjain – mint a kufárok – osztozkodtak, marakodtak.
Akik ilyen nagy bűnt követtek el a múltban, nem remélhetnek
Soha megbocsájtást, nyugalmat, mindegy, hogy keleten, vagy
Nyugaton vannak, legyenek örökre átkozottak!
A rablóbanda éhes volt, sok nyelvet beszélt, hiénává változott,
Még a vesztes Ausztria is szép darabot harapott!
Ha nem tudsz, nem akarsz semmit tenni, akkor is emlékezz!
Talán még nem késő és megérted:
Erdély nem emlék! Erdély hús-vér valóság!
Erdély én vagyok, te meg ők, Erdély Magyarország!
