
Hazug világ
Csendben,szótlanul ülnek a fákon a madarak
Találgatják,a szavak amiket suttogok,miért hazudnak
Tudok róla-érzem-,hogy néha ébren álmodom
Az igazság elbújik,s aki tud róla-szerencsére hallgatag
Egy titkos sóhaj,egy egykori vágyodó,forró ölelés
Egy csók,ami nem látszik meg a mosolygó ajkakon.
Becsapós,elérhetetlen csodákra,igaz szerelemre vágyunk
Szemrebbenés nélkül hazudunk,de ezt megbocsájtjuk.
A múltban rég eltemetett szavak,tettek kihajtanának újból,
De ha már egyszer megúsztuk,jobb aludni hagyni a tegnapot.
Tudjuk jól,hogy sokszor hazudunk,sajnos szokásunká vált,
Ám ez egy remény, ami elűzi a még nagyobb bánatot.
Sokszor kérdő a tekinteted,kutatja igazat mondok-e ?
De hazudni tudni kell,egy elmesélt,hihető hamis igazság a jó,
Közben szeretve nézzenek az ártatlanul nevetö szemek
Mélyet sóhajtani nem szabad,mert az elárul bennünket.
Hogy miért vagyok,vagy vagyunk a világon-nem hazudok,
Egész életemben gondolkoztam rajta,nem sikerült megtudni,
S azt sem,miért kell egy imakönyv lapjait telesírni.
Miért kell az ártatlan gyerekeknek ezen a hazug világon felnőni,
Míért kell egy gyönyörű zenét hamis,rossz szöveggel teleírni
Hazug a világ körülötted és te egy pirinyó kis szinpadon táncolsz,
De ha befogadod a tiszta fényt,meghallod hogy énekelnek a madarak
Talán álmodni fogsz olyan álmokat,amelyek nem hazudnak.