
Szürke világ
Megvirradt,s a földön a kályhákban csendben szuszog a meleg.
Elrebegett esti imák,vágyódó álmok hullanak a templom toronyból.
A szürke ég alatt-az eső áztatta kertben a növények még alszanak.
Nem emlékszem,hogy volt-e ősz akkor is, amikor gyerek voltam.
A nyár éppen hogy beköszönt és máris költöznek a fecskék.
Sokszor újból gyerekké válok,s hallom a régi rádióadást :csili-csala
bácsi hipp és hopp,Bilicsi és Csákányi sajnos már valahol csillagok.
Hét éves lehettem,amikor -sokan voltunk-apámmal egy téren tapsoltunk
és skandáltuk,hogy : éljen Rákosi,éljen Rákosi..
Emlékek,mint esőcseppek hullanak a szürke égből: apám pont
nekiállt a bablevesnek,amikor a házunk előtt megállt egy szürek autó,
hol a géppisztoly,kérdezte az egyik bőrkabátos köszönés nélkül.
Apám nyugodt maradt-mesélte,hogy annak idején a háborúban sem adta oda a
varró készletét a Gestapósoknak,bujtatták is utána rabtársai- sokáig.
Hát a géppisztolyt azt meg kell keresniük-mondta-ha már bejöttek.
Az akkori idő letörölte az emberek arcáról a mosolyt,emlékszel rá
te is ugye,egykori elvtárs?
Legyőzött a bűnös élet-nem érezted,hisz te jó akartál lenni,ma temeted
magadban a multad,de a tükör mutatja naponta igazi arcodat.
Te olyan vagy ,mint én,mi olyanok,mint ők, kik jók akarnak lenni,de
ez csak ritkán csak néha sikerül.
Mi Isten bűnös bárányai, gyarló emberek vagyunk.