A CSALÁD
A Gyuriék meghívtak szombat négy órára.
Ó, de csodálatos, mi a fene van már megint?
Névnap!
Hányszor van egy évben György?
Nem mindegy neked, ő most tartja és kész!
Remélem, hozatnak valami kaját, mert amit a sógornőd főz az egy moslék.
Lesz talán pizza?
Van pizza?
Te csak tedd vissza a fülhallgatót!
Ott lesz az anyád is, mi?
Ott, hát!
Na, még jobb!
Ki fogjuk bírni!
Te ki fogod, azt tudom, egy óra múlva be lesztek rúgva!
Majd kijózanodunk, mint máskor is!
Jani! Jani! Vedd már le azt a nyomorult fejhallgatót! A pizzát bezzeg meghallottad!
Mi van?
Mi az, hogy mi van, talán tessék! Kapsz mindjárt egyet, aztán csodálkozhatsz!
Tessék?
Mi volt az iskolában?
Semmi!
Semmi? Úgy tudom dolgozatot írtatok számtanból!
Igen, de én nem írtam!
Hogy-hogy? Te nem írtál?
Nem értettem a kérdést.
Miért, hát mit kérdeztek?
Keresd meg az okot, Fibonacci miért nem szerette a mákos tésztát, amikor Pascal szerint az egy jó kaja!
És? Én nem találtam, csak azt a választ, hogy a mákos tésztát én is szeretem, de az nem volt jó.
Te ismered valamelyiket, fordult az ura felé?
Én? Dehogy! Miért? Valamelyik azt mondta, hogy ő ismer engem?
Ezek már rég meghaltak nézett a fiú a plafonra.
Na, látod? Hát akkor, hogy ismerném őket?
Ó, te jó ég!
Miért te nagy okos, te tudtál volna válaszolni? Hagyjuk, mielőtt megőrülök!
Ha, a mama szombaton kérdezi, mi van a suliban, azt mondod, minden rendben, érted?
A matek dolgozatokat - már az alsó osztályosokét sem – tudná megoldani a szülők kilencven százaléka. Erre ugyan nem büszkék, de elég jól el vannak vele, a matekdolgozat puszta emlegetése gyomorgörcsöt okoz náluk.
Szorongó apukák és anyukák ülnek a szülőin, a világ utolsó hatalmasai; a matektanár előtt.
Utána nagy sóhajjal, megkönnyebbülten autóba ülnek és lesöprik magukról Pitagóraszt!
Az élet bonyolultan egyszerű, mint a matematika, ami mindig marad az a család:
az apa, az anya és a gyerek, egy három ismeretlenes nem megoldható egyenlet!
