A KARÁCSONY MINDENKIÉ?
Nem ég a tűz, nincs már parázs,
elrepültek a fecskék, deres a kietlen határ.
Kopottas ruhájába bújt a büszke erdő
Szürke lett a világ, lóg a felhők lába, harap a levegő,
közeleg a tél, bár senki nem várja,
varjak nézelődnek, hangosan kárognak, mintha azt
mondanák, milyen kár: vége a világnak.
Csend és béke van, alszanak a falvak,
ahol élet van, ott a kémények pipáznak.
Most az emberek is jók, netán ájtatosak,
bár vannak, akik még az álmukban is hazudnak.
Azt is látja, milyen nagy az ínség -van mindene, de nem
segít- azt hiszi, ha elfordúl, megszűnik a szegénység.
Adakozz, hogy a másiknak legyen mit ennie,
hogy legyen karácsonyfája, alatta valami játékot,
szépet találjon vágyódó gyermeke.
Tegy jót, gyógyír a lelkedre,
úgy is lát majd az Isten,
ha el sem mész a karácsonyi éjféli misére!
