ÜCSÖRGÉS
Nem találom a helyem,csak izgek-mozgok,egy kényelmes karosszékben kuporgok.
Fel kellene állni,de minek és merre indúljak?Vagy egyek?
Nézlek téged,te engem,úgy vagyunk mint szótlan hegyek.
Némán beszélek magamban-nem veszekszünk soha-, a csönd beterít,s én csak bámulok valahova.
Mindenki egyedűl van,bezárva egy körbe,bár ha ketten vagyunk,néha úgy néz ki,kimegyünk belőle.
De a szám a ketrecajtó becsukódik,a gondolat elméláz,az időt nyelem-gyorsan fogy-,valószínű lusta vagyok,igen ez mindent megmagyaráz Az este érkezik-pontosan,mint imára az ámen,na majd holaptól!-gondolom,a ma,megint csak úgy elment.
A semmittevés útja nem vezet sehova,de cukorral van kiszórva Rajta űlni,feküdni,valami örömöt vált valóra Az ezer irányból szaladó életutaknak,ugyan az a végállomása Hogy mit csináltál közben,az végűl mindegy.
A kérdés az,hogy:amig éltél,szerettek?
Mert ahogy egy sírfelirat szépen írja:
"Csak az hal meg,akit elfelednek"
