KERESZTÚT
Nézem az eget -bocsánat, néha kicsit elfelejtelek-
pedig Te vagy az egyetlen,aki segíthetnél nekem,
megölelni egy felleget.
Te vagy, aki szeretetet ad, de nem látunk téged,
nem foghatjuk meg a kezed,
ezért erőtlenek vagyunk legyőzni a kétségeket.
Még él bennünk Trianon, ezért benned bízunk,
hozzád fohászkodunk, hogy nem felejtesz el minket
és nem raksz ránk újabb bilincseket.
De segítsünk magunkon: ne várjuk meg,
hogy a napokból már csak órák legyenek,
és a percek a végén sikítani kezdjenek!
Egy úton járunk, magyarul imádkozunk, fogjunk kezet,
ne legyen elválasztó fal közöttünk,a felekezet!
Építsünk őseink imáiból gátat, amely megfogja az árvizet.
Ha összefogunk erősek leszünk,
mondjuk ki az evangélikusokkal együtt:
"ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK"
Nyisd ki a szemed, tudnod kell, miért lóg a nyakadban a kereszt,
legyél óvatos, a kertek alatt járnak új istenek.
Halld meg a harangok szavát - Isten üzen neked - keresd meg
Őt újból magadban, mert lehet, hogy majd késő lesz
és még a karácsonyt is elfelejtheted.
Az Armageddon már elkezdődött, imádkoznia kell mindenkinek,
hogy a Lajtától a Fogarasi-havasokig,
Mária népe-újból találkozzon a kereszt előtt, s fogjon kezet.
