Fekszem-kicsit magamba roskadva-kórházi ágyamon,hallom, ahogy a dombon robog szirénázva felfelé azemberi fájdalom.A kórház az egy külön világ, ahol az ember megszeppenvefigyel, mint egy elsős diák.A kórházban sántítva, sóhajtozva téblábol a remény,az operáltak szorongva…