Olyanok, mint én-de vajon emberek-e, mint én?
Jó lenne mindenkit nevetni látni, boldog szeretnék lenni!
Szeretném, ha szeretnének, ha én téged, ha ők minket
megértenének!
Egész életemben kisember voltam, de ember maradtam.
Része vagyok a természetnek: körülöttem fák, virágok, madarak.
Sajnos, vagy inkább, -hála Istennek- ők nem beszélnek,
egy álmuk van: hagyja az ember, hogy élhessenek.
Mi beszélünk -szánkból ömlik a szózuhatag- de sokszor
nem értjük egymás szavát, a mondatok mondanivalóját.
Embernek születtünk -ám ez kevés- emberré kellene válnunk!
A Föld óránként, kb. 100 000 km/órás sebességgel repül
velünk a csillagok között.
Gondolj bele! Úgy vagy valaki, hogy tulajdonképpen senki vagy!
Ha lehúnyod a szemed, csak egy leszel a sok között, akit
rögtön eltemet az emlékezet.
Ha alszol, csendes békét tol maga előtt a sötét.
Csak az idő rajzol titkos jeleket, kipipálja a majdan távozó
kis és nagy lelkeket.
Az okos ember érzi, tudja, ugyan sok mindent elért, de a
legtöbb amit tehet, hogy emberséges ember legyen!
A boldogság egy apró örömökből álló tündérvilág -álandóan
keressük- szeretni kéne, szeretni és kultúráltan viselkedni!
Isten egyszülött fia érettünk EMBERRÉ vált!
Mi embernek születünk: mégis megpróbálják sokan
közülünk a lehetetlent:
ISTENNÉ AKARNAK VÁLNI!
Nem fog sikerűlni!
