AZ ELMÚLÁS MELLETT JÁRUNK
A valóság megöli az álmokat, ha éhség kopogtatja meg az üres gyomorfalat.
Bízunk a holnapban, mert a ma olyan, mint a tegnap, ha ébren vagyunk, nem látjuk a csillagokat.
Kit érdekel, hogy mi volt tegnap az író, a színész, a politikus ki volt és mit akart?
A hírnév, a dicsőség csak délibáb-csak bábuk vagyunk az idő sodrában-az idő kíméletlen, s feledésbe ránt.
A holnap mindig oly bizonytalan, ezért is kulcsolódnak imára a ráncos kezek,
Fölöslegessé válnak régen fontosnak hitt dolgok-
már csak egy marad, engem is téged is: valakik szeressenek!
Ha szeretet és béke van a szívedben és valaki fogja a kezed, akkor nem kell félned.
Egész életünkben mellettünk megy a halál, de amikor meglátod, akkor már késő:
mert, hogy meghaltál, azt észre sem veszed.
