FEKETÉK ÁLMA
Ebben a rozoga, csupasz fészekben már elég régóta kuporgunk,de most már elég!
Itt az ideje,hogy valamit tanuljunk, mielőtt az otthonunkat,és téged anyánk elhagyunk
mond el nekünk kik vagyunk,kik a rokonok,hová tartozunk?
Kár-kár, mi varjúk vagyunk,és feketék,de ezért senkit nem vádolunk,
a dolgunk nem megy mindig jól,ezért elég sokat károgunk.
Az ott kicsoda anyám,ö is fekete,és szépen fütyül,talán rokonunk?
Nem-nem az egy feketerigó, zeneakadémiát végzett, amire nagyon büszke,és beképzelt.
Letagadja,hogy fekete,csak sokat szoláriumozik,és mert szépen fütyül, ezt elhiszik.
Hát az ott, ö is fekete,ö talán rokon?
Á dehogy, ö egy szarka-rossz ember,mindig rikácsol,és veszekszik-,amire viszont
nagyon felvág, az irigylésre méltó,szép nagy farka.
És ott,azok a kis nyeszlettek,hát ök is feketék,azokkal barátkozhatnék?
Frászkarikát hát azok fecskék!Mindig repülnek,a levegőben esznek,s amikor jön a tél messzire,Afrikába mennek.
Itt istállókban lakik,és a légy a kedvence.Hát anyám ez elég szomorú.se szép ének,se szépség,csak a szegénység.
Nincsen játszópajtás,se jó rokon,a feketeségnek van talán valami előnye?
Nincs fiam,de azt tanuld meg,és jól vésd a fejedbe:ha fekete vagy,
netalán, még úgy is hívnak,minimum bankár legyél,akkor respektálnak.
Na most már elég ebből a károgásból,megyek aludni.
Istenem, de jó lenne azt álmodni,hogy amikor holnap majd felébredek: egy szép hófehér hattyú leszek!
