HTML

LaLitera Nagy Lajos írásai

Az írásaim, azaz inkább leírásaim, teljesen egyszerű hétköznapi gondolatok. Nincs bennük mit elemezni, egy mondanivaló, ahogy én látom, gondolom, érzem. Egy pillanatfelvétel az életünkből, szinek nélkül, feketén fehéren. Szivesen tartanék eléd tükröt és megkérdezném, ismered e, akit benne látsz. Biztos vagy benne? Az írásaim által barátsággal feléd nyújtom kezem, kérlek fogadd el!

Friss topikok

  • Tóth Ágnes Erzsébet: Bevallom, ez az első amit olvastam. Nagyon tetszik. Ági (2013.10.11. 17:00) IMA

KICSIK FEGYVERE

2016.02.08. 14:37 LaLitera

 

 


 KICSIK FEGYVERE

 

A történet idején egy sorházban laktunk.A ház hátsó frontján volt egy kis kert,zöld füvel,virágokkal.

Az egész nem volt nagy,de az embernek mégis volt egy kis saját kertje.A szemben levő szomszédnak nagyobb telke volt,

közepén egy szépen nyírt kis tisztás,körben bokrok,kis fákkal.A hüvösben egy borjú nagyságú koromfekete újfundlandi fajta kutya heverészett.

A bokrok ágain óriási jajveszékeléssel egy fekete rigó ugrált.Amikor a fiókák saját lábukra akarnak állni,a szülökre minden nap ráhozzák a frászt,

mert repülni még nem tudnak,és a bokrok alatt szaladgálnak,a macskák nagy örömére.

Igy történt ez akkor is,mert egy kis rigó azzal a felkiáltással,hogy ide nekem az oroszlánt is,egyszer csak kiperdült a tisztásra.és körülnézett.

A kutyuli egy szempillantás alatt rárontott a madárkára,és bekövetkezett a baj.

A kutyának nem volt gyerekszobája,nem mutatkozott be,nem kérdezte meg a kismadarat,hogy /”akarsz-e játszani”/;akarsz-e :labdázni,homokozni,hintázni?

Nem,semmit sem mondott,illetve ugatott.

Szeretem a madarakat,a feketerigót nagyon,és megdöbbenten néztem,amikor a kis csöppség eltűnt a kutya nagy pofájában.

Na, mondom ennek annyi,kész,vége.

A madárka érezhette,hogy nincs jó helyen,és ijedtében belefosott a kutya szájába,méghozzá egy becsületes adagot,öröm volt nézni.

A  nagy kutya megállt,mint akit villámcsapás ért,és kitátotta a száját.A kisrigó -kicsit megtépázva-a bokrok alá menekült,és a kutya nyelvén hagyta a

tegnapi kajáját aminek borzasztó szaga lehetett.

A kutya elkezdett kétségbeesetten öklendezni,de száraz koszton tartották így nem tudott hányni.

Az idö ellene dolgozott,mert csak be kellett csuknia a száját, ami után teljesen felgörbitette a hátát,és végül sikerült hánynia,egész beleizzadt szegény.

Többször ivott,és tovább öklendezett,majd elgondolkodott rajta,ki követhette el ezt a borzadályt ellene.

Az ember nem is hinné,milyen egyszerű módja van a hatásos védekezésnek.

Ezt csak azért meséltem el,mert elég sok nagypofájú van,aki nem gondol rá,hogy mi is mennyi mindent össze eszünk.

 

Jó lesz vigyázni!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lalitera.blog.hu/api/trackback/id/tr328370580

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása