KERESZTRE FESZÍTVE
A szerelmem gyönyörű volt, hosszú haját a nap csókolgatta.
Csendes szép énekét a szél, a Küküllőnél még dúdolta.
Félénk, alázatos tekintete, imára kulcsolt keze, a gondviselőt dicsérte.
Segíts engem Istenem, a szomszédok azt állítják, boszorkány vagyok!
- Nem értem? Nem voltam rosszabb, mint a többiek!
- Nem értem? Miért nekem kell mindenért szenvednem?
Azt mondják, bűnös vagyok, testem szétdarabolták, keresztre feszítettek.
Teremtőnk! Az emberiség bűneiért te feláldoztad egyetlen fiadat,
ne hagyd, hogy a magyarok a kereszt súlya alatt elpusztuljanak!
A seb nem gyógyul, nagyon fáj, de szívünk még dobog és remél,
lelkemben őseim hangja szól; ne felejtsetek el minket soha!
- Mond ki Urunk te is! Szeretlek Erdély érted szól most az ima!
A hortobágyi pusztán haragos forgószél örvénylik,
ám az emlék örök, mint a tarack, mélyen gyökerezik,
az évezredes múltról regéket, énekeket hord a szél.
A történelem órán hazudtatok nekünk,
Brezsnyev elvtársat kellett… szeretnünk.
Lassan kinyílik a szemem, tisztul gondolatom,
székely rokonaimat nem adom!
Egy vér vagyunk, egy tőről származunk, magyarul imádkozunk.
Én, csak egy fűszál vagyok a réten, tudatlanul, vakon éltem.
- Halld meg te is! Torockó, Arad felől harangzúgást hoz a szél.
Nem esik. Ezek az ősök könnyei, s a daluk ezer évről mesél.
Bennem nagyapám hangja szól; ne felejts el engem soha!
- Mond ki Urunk te is! Szeretlek Erdély, érted szól most itt az ima!
A Kárpátok géniusza halott, elérte a végzet.
A cipésztanulót és Elenáját szitává lőtte a népharag, a jogos ítélet.
Gonosz lelkük bolyong, a híres román Dracula a szomszédjuk.
Amerika lebombázta Vietnámot. – Bocsánat! És a világ megbocsájtott.
A németek lebombázták a fél világot. – Bocsánat! És a világ meg bocsájtott.
A törökök lelőttek másfél millió örményt és a világ szemet hunyt, de az örmények emlékeznek és nem bocsájtanak meg soha!
Minket a labancok és a német császár háborúba vitt, vesztettek és velük együtt mi is.
Elvették a múltunkat, azóta is keressük, siratjuk hazánkat,
de a magyarok emlékeznek és nem bocsájtanak meg soha!
- Mond ki egyszer, te is Urunk! Szeretlek Erdély, érted szól most az ima!
